Szőnyi Dávid írása: "Maradt-e még lendület az aranylázban"? Cikkszemle

Az író cikke október 3-án jelent meg a Világgazdaság oldalán, és később a Concorde blog is leközölte.

Érdekes és alapos elemzés a közelmúltban végbement aranyár-raliról, érvelésében alátámasztva több szempontból is.

Legelső megállapítása az írásnak az, hogy az alapkezelők nettó long (azaz vételi) arany kitettsége 91 %- ra ment fel (ha a precentilitást erre érti) az amerikai árutőzsdén (COMEX). Ezt az állítást forrás híján nem tudtuk leellenőrizni, és sehol máshol nem találtunk rá utalást másoktól, de elképzelhető, hogy ez így van. És ha így van, akkor ez két dolgot is jelent: Az első az, hogy az árutőzsdén befektető alapok is az arany további erősödésére számítanak, a második pedig, hogy az ebből fakadó vételi (long) pozíciójukba való beszállás is valójában már egy árfelhajtó tényező.

A szerző az aranyár és a reálhozamok kapcsolatával folytatja, miszerint 10 éves reál (tehát levont infláció utáni) hozamú amerikai kötvények kamatának csökkenése történelmileg fordított arányossági kapcsolatban van az aranyárral, tehát a kötvények hozamemelkedése lefelé nyomja a sárga fém árát. 

Az Aranyfigyelő szerint ez egy általánosan elfogadott elemzői gyakorlat, és az esetek nagy többségében működik  is, de a (10 éves) kötvényhozamok alakulásánát érdemes mindig egy kicsit tágabb környezetbe helyezni, például összehasonlítani az aktuális tőzsdei mozgásokkal (DOW vagy NASDAQ milyen irányban van éppen, bika vagy medvepiac). A tőke mindig a magasabb profit elérésének lehetősége felé mozog, természetesen a kockázati tényezőket is figyelembe véve.

"Amikor szinte folyamatosan csúcsot dönt egy befektetési termék, joggal tehetjük fel a kérdést, hogy érdemes-e még beszállni, kergetni az árfolyamot, vagy jobb türelmesen várni egy korrekcióra, ami talán csak sokára és magasabb ár mellett jön?"

A szerző ez utóbbi kijelentését kissé nehéz értelmezni. Ha türelmesen várunk egy korrekcióra ami sokára és magasabb árnál jön el, akkor ugyan miért nem szálltunk be várakozás helyett? Kérdezzük itt, az Aranyfigyelőn  a mondatot olvasva.

A következő gondolathoz is van hozzáfűznivalónk, melyet az író nagy betűkkel kiemelt: "TAKTIKAI SZEMPONTBÓL A FESZÍTETT POZICIONÁLTSÁG ÓVATOSSÁGRA INTHETI AZOKAT, AKIK CSAK RÖVID TÁVRA SZÁLLNÁNAK BE MOST, UGYANAKKOR ÉRDEMES HOSSZABB TÁVON IS FELMÉRNI A HELYZETET."

Nos, itt az a kérdés, hogy a szakértő fizikai aranyra gondolt-e, vagy csak ETF-re (exchange traded fund azaz tőzsdei befektetési alap). Feltételezzük, hogy ETF-re, hiszen fizikai arany vásárlásakor gyakorlatilag kizárt a rövid távú befektetés lehetősége - legalábbis ha veszteség nélkül szeretnénk azt csinálni. A rövid táv tehát csak tőzsdei befektetésre lehet érvényes, viszont ebben az esetben tényleg mérlegelnünk kellene azt - legalábbis a GoldWatch szerint - hogy ilyen rekorddöntögetés-sorozat után bármikor becsúszhat-e egy kisebb korrekció. Itt mintha Szőnyi úr kicsit ellentmondana egy bekezdéssel feljebb tett állításának - tény, hogy jelen piaci körülmények között nagyon óvatosan kell megfogalmazni minden előrejelzést, mégha csak véleményről is beszélünk.

De haladjunk tovább. Az elemző három okot sorol fel, ami az arany további emelkedését vetítheti előre:

"a várhatóan markánsan nem emelkedő amerikai reálhozam,

a jegybankok töretlen aranyvásárlási szándéka

és az arany ETF-ek terén látott pozitív beáramlási fordulat."

Az első pont azért tartogathat még meglepetést, legalábbis ha Szőnyi úr fejtegetését olvassuk. Ugyanis itt ki van hagyva az, hogy egészen másképpen alakulnak a várható kötvényhozamok, és a tőzsdei mozgások egy olyan mennyiségi könnyítésnél (QE 1,,2,3) amit végül is több mint egy évtizedig végzett a FED, ennek égisze alatt az amerikai kötvényeket felvásárolva, amit aztán mint követendő gyakorlatot 2011.-től az ECB (Európai Központi Bank) is átvett. Utóbbi jórészt azért tette ezt, met a PIGS (Portugália,Olaszország, Görögország Spanyolország) országok adóssága kezdett kezelhetetlenné válni a kötvénykamatok növekedése miatt, főleg Olaszországban. Ebben az esetben -tehát jegybanki felvásárláskor - ugyanis történik egy nagyon szignifikáns változás, mégpedig az, hogy a kötvények kamatai stabilizálódnak, mert elfogyásuk (eladásuk) garantált! Itt már a reálhozam alakulása valójában teljesen független mindentől, hiszem a piacnak semmilyen hatása nincs rá, épp ellenkezőleg: piacmanipuláló eszközzé válik a FED (vagy ECB) kezében, még ha ez egy kicsit túl direkt megfogalmazása is a folyamatnak. Íme egy hasznos angol nyelvű leírás a QE 1, 2, 3 és 4 fázisáról: 

https://americandeposits.com/history-quantitative-easing-united-states/

A második pontban a jegybankok aranyvásárlása - manapság mindenki által ismételgetett ténye - szerepel, ami teljesen helytálló, és intenzitásának csökkenése jó ideig nem is várható, sőt inkább az ellenkezőjére van kilátás. Azt azonban ne felejtsük el, hogy Kína és Oroszország - sok más állammal egyetemben - már 2011 óta növeli aranytartalékait, és ennek árfelhajtó hatása sokáig nem volt jelentősnek nevezhető- Legalábbis annyira nem, hogy 10 év múlva jusson az összes elemző eszébe, hogy ja kérem, itt komoly vásárlások történtek a jegybankok részéről. Hölgyeim és uraim, ez már lassan 15 éve folyik töretlenül. Íme hozzá egy grafikon, melyen látszik, hogy a tizes évek aranyigénye a központi bankoknak nem sokkal maradt el a maitól - természetesen az arany iránti kereslet erősödött, és a jelek szerint még fog is (forrás:gold.org):

Jól látható, hogy ugyan a 2022.-es és a 2023.-as év kimagasló keresletet mutat, a 2014.-es évben több aranyat vásároltak, mint 2021.-ben. De a 2018.-as év is igen nagy vásárlási kedvet mutatott, holott akkor még sem háború, sem infláció, sem vírushelyzet nem volt a láthatáron. Ennek függvényében érdemes a központi bankok aranykeresletét magyarázatként elfogadni a sárga fém árnövekedésében.

Harmadik pontként az arany ETF-ekbe (tehát tőzsdén jegyzett aranyba) beáramló tőkéről beszél a szerző, ami különösebb magyarázatot nem igényel, és valóban árfelhajtó hatása van.

A következő bekezdésekben Szőnyi úr visszatér a reálhozamok és az aranyár közti korreláció alakulására, ami elemzőileg indokolt, mégis valahol mintha kicsit túl sok figyelmet kapna ez a szegmens, főleg úgy, hogy már ő maga is kijelentette a cikk első felében, hogy e kölcsönhatás az utóbbi időben nem is feltétlenül automatikus, pláne nem törvényszerű. A reálhozam aranyárra gyakorolt hatását még ezután is továbbfűzi, ami egy klasszikus elemzői látásmódot tükröz, de - szerintünk itt az Aranyfigyelőn - manapság és az elkövetkezendő időkben ennek ráhatása a folymatokra elhanyagolható (lesz).

A reálhozam jelentős emelkedésének víziójaként van még egy figyelemreméltó feltételezése az írónak, miszerint:

"Másrészt az, ha a tartósan magas költségvetési hiány miatt a piac kierőszakolná az érdemben pozitív lejárati prémiumot a hosszú lejáratú állampapírokon"

Nem említi ebben a mondatban, hogy ezt miképpen is erőszakolná ki a piac? És miért? Ebben mi a szerepe a tartós költségvetési hiánynak? Továbbá azt sem, hogy ebben az esetben mi történne a már most rekordnagyságú kifizetésekkel, amiket az adósságállomány után fizet az amerikai költségvetés? Elméleti szinten természetesen értelmezhető a feltevés, de bárhonnan máshonnan nézve inkább valószerűtlennek mondhatnánk itt a GoldWatch blogon (természetesem mi is tévedhetünk).

A reálhozamhoz még tesz egy utolsó konzervatív megállapítást:

"Ha pedig mégis recesszióba zuhanna a gazdaság, akkor a hosszú hozamok csökkenésével párhuzamosan a reálhozam is zsugorodna, ami mérsékelné az arany tartásának alternatív költségét, potenciálisan növelve az arany iránti keresletet."

A reálhozamhoz viszonyítva az arany "tartási költsége" ugye a hozamnélküliség, azaz kisebb veszteség egy fix kamat helyett. De egy olyan évben, amikor még csak Októbert írunk és a nemesfém már több mint 25 %-ot könnyedén hozott, biztos hogy helytálló lehet egy ilyen keménykalapos következtetés?

Az írás hátralévő két részében Szőnyi úr visszatér a jegybankok aranyvásárlásaihoz melyek szerinte 2008.-óta indultak újra és ő ezt (a jegybankok vásárlásait) egy kiváltó oknak tartja, amiben részben igaza van. A GoldWatch azonban felhívja a kedves olvasók és befektetők figyelmét, hogy itt két folyamatról van szó, melyek biztosan hatnak egymásra, de a jegybankok (eddigi) vásárlásait nem szabad túlértékelni, legalábbis az aranyárra gyakorolt hatásuk lencséjén keresztül. 

A cikk eddigi bekezdéseiben a reálhozamok és a jegybankok vásárlásai magyarázatként a nemesfém áremelkedésére felülreprezentáltnak tűnnek. Miközben a FED megtízszereződött "balance sheet"-je, a több mint 30 billió dolláros adóssághegy, és az évek óta lyukas (és továbbra is lyukasra tervezett) amerikai költségvetés meg sincs említve. Vajon miért? Nincs hatása az aranyárra vajon? Ide tartozik még a nagy valószínűséggel hamarosan újrainduló FED kötvényvásárlási program.

Végezetül, a lakossági arany (ETF) vásárlásokat részletezi a szerző, melyek szerinte túl vannak a csúcson, és statisztikailag igaza is van. De ahogy a GoldWatch által mértékadónak tartott Peter Schiff is kimondta, a lakossági aranyvásárlás igazából még el sem kezdődött. Sőt, a legtöbben még mindig kriptovaluta-lázban égnek, és a sárga fém - nem csak ETF hanem fizikai - felvásárlása -mikor elkezdődik - sokszorosan felül fogja múlni a 2020.-as rekord évet is. Már amennyiben lesz elég fizikai arany a növekedés hozta kereslet kiszolgálásához, mert más esetben óriási árrobbanás is beköszönthet emiatt. De ez már nem az "aranylázas" történet. Vagy még nem az....

Összességében Szőnyi úr elemzése korrekt és tükrözi a konzervatív szakértői hozzáállást és alaposságot, bár pont ugyanezen okok miatt találni lehet a témában fehér foltokat bőven, amit a cikk sajnos egyáltalán nem fed le.

Kíváncsian várjuk a következő elemzését a témában itt az Aranyfigyelőn!

Minden kedves olvasónknak köszönjük a figyelmet, és cikkünk esetleges megosztását is!

A GoldWatch - Aranyfigyelő cikkei és elemzései nem minősülnek ajánlattételnek, sem befektetési tanácsnak. A GoldWatch írásai a szerző(k) véleményét tükrözik. Bármilyen engedély nélküli felhasználásuk (akár kiragadott részletekben is) tilos.